A legkisebb titok két, Mexikóban honos Datura-fajtára vonatkozott. Mivel az ebbe a növénycsaládba tartozókkal még találkozunk, érdemes és érdekes néhány szót szólni róluk általánosságban is. Valamennyi ilyen tulajdonságú növény közös neve, maszlag. A burgonyafélék családjába tartoznak, pontosabban abba a csoportba, melynek közös jellemzője, hogy virágaik este, napnyugta után nyílnak ki (innen kapták latin nevüket solanaceák).

Mexikóban elsősorban a métely maszlag, a Datun innoxia használata terjedt el. Megismeréséhez egy legenda is fűződik:

A régi-régi időkben élt a föld alatt egy fiú, A'neglakya (a zuni indiánok nyelvén ez a Datura innoxia neve) és egy lány, A'neglakyatsi-tsa. Gyakran feljöttek a föle színére, hosszú sétákat tettek, mindent megfigyeltek hogy visszatérésük után elmesélhessék anyjuknak, mit láttak. Ez valamiért nem tetszett a Napisten két ikerfiának. A két gyermek emellett elmesélte azt is az isten fiaknak, hogy ők képesek az embereket álomba ringatni, szellemeket láttatni velük, nyugtalan járkálásra késztetik őket, vagy éppen megadják egyeseknek azt a képességet, hogy megismerjék azt, aki lopott… Az isten fiak úgy vélték, a két gyerek túl sokat tud, ezért végleg el kell tűnniük a világból. Örökre száműzték őket a föld mélyébe. Azon a helyen, ahova örökös rabságra ítélve bezárták őket, különös, színes virágok nyíltak ki...

Az indiánok a növényt elsősorban gyógyításra (fájdalomcsillapításra, szédülés ellen) és mágikus-vallási célokra használták, s nem hallucinációk, látomások kiváltására. Amikor Hernandez leírta gyógyító hatását, pontosan felsorolta a túladagolásból adódó veszélyeket is.

Fennmaradt egy sámán imája is, amelyet egy harcos érdekében intézett a Datura innoxiához: "Ez az ember iszik a nedvedből. Ajándékozd meg boldog élettel. Közöld vele, amit tudni akar."

Egyes törzseknél szokás volt, hogy egyszer az életben adtak a tavaszi növényből (a nyárit mérgesnek tartották) a felnőtté válás küszöbén a fiúknak és a lányoknak. Elég nagy mennyiséget itattak a fiatalokkal a növényből készített italból, úgyhogy azok 24 órás álomba zuhantak. Ha az álom során megláttak egy állatot, akkor ez az állat egy életen át őrizőjük, talizmánjuk lett. S természetesen ezt a fajta állatot életük során sosem volt szabad megölniük, mert akkor kihívják az istenek haragját.

Egy másik, ugyancsak Mexikóban honos maszlagnak, a Datura tatulának a leveleit rágják vagy szívják (a növény indián neve: toloache). Bár hatása és alkalmazásának célja nagyjából azonos az előbbiével, annál sokkal veszélyesebb. Ennél a rendszeres fogyasztás eredménye teljes elbutulás. Ezeket a szerencsétleneket a yaqui indiánok - igen találóan - "huepsa mucsucsimnak", élőhalottaknak nevezik, mert elbutulva céltalanul bolyonganak a falvakban. Sajnos még ma sem ritka a növénnyel való élés, sem a visszaélés. Ha egy mexikói falusi orvoshoz elvisznek egy embert, aki nem tudja, hogy kicsoda, hogy hívják és ha a hozzátartozói azt állítják, hogy hirtelen vesztette el az emlékezőtehetségét, akkor az orvos elsősorban toloache mérgezésre gondol. Ez a kábult állapot négy hétig is eltart. Ha azonban ugyanaz az ember hosszabb időn át még továbbra is szedi a mérget, egész életére elveszti emlékezőtehetségét, s a falu bolondja lesz…

S hogy Mexikón kívül még mire használnak egyes maszlagokat ? Arról sok érdekeset megtudunk egy svájci néprajzkutató könyvéből. A század hatvanas éveiben nemcsak látott, hanem le is filmezett embereket, akiket maszlaggal tartósan megmérgeztek. Az egykori olasz gyarmaton, a mai Etiópiában, annak egy kis, a világtól elzárt részén, Kerenben élt.

"A hausza mágusok (írja) ismernek egy olyan italt, amely megfosztja az embereket emlékezőtehetségüktől. Ez az anyag valószínűleg valamilyen maszlagféleség. A szerencsétlen áldozat nem tudja, hogy ki volt, mi volt, és azután új néven, hazájától távol, mint szolga, vagy mint a falu bolondja tengeti életét. A mágusok féltékeny asszonyoknak is adnak ilyen mérget, amellyel azok akár a saját férjüket, akár férjük ágyast megbüntethetik. 1963-ban Kerenben rábukkant el ilyen falu bolondjára. Hosszas nyomozással, kutatással sikerült kiderítenie, hogy valaha gazdag nemes volt, második felséget akart magához venni. Az első felesége attól való félelmében, hogy fölébe kerekedik a második asszony, egy hausza varázslótól szerzett szerrel elrabolta férje emlékezetét. Az asszony a porért ezüstékszerekkel fizetett, s a port a férje kávéjába keverte...