Amikor Sertürner 1806-ban előállította, illetve kivonta az ópium fő hatóanyagát, a morfiumot, azonnal felkeltette az orvosok figyelmét. Ez az érdeklődés még fokozódott, amikor sikerült injekciós készítmény formájában is előállítani. Csakhamar kiderült, hogy - különösen injekcióban adva - fájdalomcsillapító, köhögéscsillapító és altató hatása sokszorosan felülmúlja az ópiumét. Az első időkben csak az új gyógyszer csodálatos hatásainak örültek. A morfium segítségével szinte pillanatokon belül lehetett olyan erős fájdalmakat csillapítani, olyan kínokat enyhíteni, melyeket azelőtt szinte elképzelhetetlennek tartottak. (Nem véletlen tehát, hogy a veszélyekre csak később figyeltek fel.) Kiderült az is, hogy a morfium a krónikus ópiummérgezésben is nagy szerepet játszik. Mutatja ezt az is, hogy a krónikus ópium és morfiummérgezés között gyakorlatilag alig van különbség.

Ha valamilyen okból az orvos szükségesnek látja, hogy betege morfiumot kapjon, akkor egy labilis idegállapotú, túl ingerlékeny, ideges, kiegyensúlyozatlan embernek néha már néhány injekció után kialakulhat a boldogság, a sérthetetlenség érzése, megfeledkezik a jelen nehézségeiről, saját kínzó, belső nyugtalanságáról. Egyszóval kialakul az eufória. A morfium hatására a félénk bátornak érzi magát, a kishitű megtelik önbizalommal, a tétovázó úgy érzi, hogy feltöltődött energiával. Gondolatai is felszabadultakká válnak, s eufórikus állapotában még érzelmi és hangulati életét is kellemes észlelések színezik. Nem csoda hát, hogy panaszai, fájdalmai elmúltával is egyre inkább állandósul benne morfium iránti vágy ! A morfium azonban nagyon gyorsan beépül a sejtek anyagcsere-folyamataiba, olyannyira, hogy a sejtek számára éppen olyan nélkülözhetetlenné válik, mint a víz vagy a só…

A fenyegető morfiummegszokás kialakulásának első jele, hogy a beteg akkor is azt állítja, hogy panaszát csak a morfium szünteti meg, amikor már állapota orvosilag nem indokolja. Ekkor kell az orvosnak nagyon odafigyelnie, és segítenie. Ha a beteg nem kapja meg a kért morfiumot, már elvonási tüneteket mutatkoznak. Elsőként makacs álmatlanság gyötri, melyhez erős belső nyugtalanság társul. A beteg nem találja a helyét, mind idegesebb, ingerlékenyebb lesz, kis izomrángások sok tapasztalhatók, romlik a koncentráló készsége, szétszórttá válik, feledékeny lesz. Gyakori a hasmenés a szívdobogás, az izzadás, a könnyezés, félelemérzése támad, impotencia alakul ki. A legrosszabb azonban az a (pontosan nem körülírható) rossz érzés, belső kényelmetlenség, amely a beteget, a legnagyobb kétségek közé taszítja, hacsak meg nem kapja az oly annyira áhított morfiumot. Ez a kétségbeesett, reménytelennek érzett kínzó állapot olyan fokú lehet, hogy a morfinista sokszor nem lát más kiutat maga előtt, ha nem tudja megszerezni morfiumát, mint az öngyilkosságot. Így érthető, de nem menthető, hogy mindent elkövet azért, hogy morfiumhoz jusson. Először legálisan, azután ha nem megy másként, hát csalással, lopással, betöréssel.

Ezen az úton haladva egyre nagyobb és nagyobb adagokat ad be magának attól való félelmében, hogy a már vázolt rossz testi-lelki állapotba kerül. Ezért akkora adagokat ad be magának, amekkorára a valóságban nem is volna szüksége, de félelmében túlzott biztonságra törekszik. Ezt az állapotot nevezik a "luxusfelhasználás" stádiumának. Az csak a kisebb baj (ha egyáltalán lehet rangsorolni), hogy már olyan adagoknál tart, amekkora adagok egy átlag embert azonnal megölnének. A nagyobbik baj az, hogy amikor a morfinista ezt a stádiumot elérte, akkor már idejének és egyre fogyó energiájának legnagyobb részét a morfium megszerzésére kell fordítania.

Mit tettek régebben ? Először némi hazugság ára megpróbálták megszerezni kezelőorvosuktól az áhított receptet. Ez természetesen nem ment a végtelenségig, mert még a legtúlterheltebb vagy a leglágyszívűbb orvos is előbb-utóbb gyanút fogott, s megtagadta a recept kiadását. Sőt megkísérelte leszoktatni a beteget a morfiumról vagy az állítólagos súlyos panaszok miatt kórházba utalta. A beteg pedig mindent akart, csak ezt nem, hiszen jól tudta (ekkor még értelmi képességeinek birtokában volt), hogy ott pillanatok alatt lelepleződik. Így hát új, őt nem ismerő orvosnál próbálkozott, eleinte sikerrel. Lassan azonban mindenünnen kikopott, hiszen az orvos csak ránézett, s tudta, hogy az elmondott panaszok mögött nem valós betegség, hanem csupán a morfium iránti leküzdhetetlen vágy húzódik meg.

A következő lépés a recepthamisítás volt. Enne enyhébb változatánál, még csak a felírt mennyiségeket hamisította meg, de később már az egész vényt. Mi az ellenőrzés állami rendje nem alakult ki, egyes országokban kedvelt volt a telefontrükk. A morfinista addig hívott fel orvosokat, míg olyant nem talált, aki nem tartózkodott otthon. Akkor ennek a nevében felhívott egy gyógyszertárat, bemondta a receptet, majd nemsokára, mint a "beteg" megjelent a gyógyszerért.

Amióta azonban a hatósági szabályozások az ilyenfajta lehetőségeket megszüntették, az áhított méreg beszerzésére csak a feketepiac marad. S minthogy ehhez mind több és több, rendes úton már nem előteremthető pénzre van szükség, a morfinista már jellembelileg is megváltozik. Lassan kialakul az erkölcsi összeomlás, a morfinista megbízhatatlan lesz, hazudozik, eleinte csak a morfium vonatkozásában, később az élet minden területén is. Majd mindinkább elhanyagolja családját, munkáját. Életének nincs más célja, csak a morfium megszerzése ! S furcsa, önigazoló vagy inkább önigazolást kereső logikával családtagjainak, munkatársainak magatartását vádolja azért, hogy ide jutott.

Mi jellemzi a morfium rabját ? Elsősorban ingerlékeny, lehangolt és depressziós. Emberkerülő lesz, s közömbös önmagával és környezetével szemben. Nem veszi észre, hogy ördögi körbe került, mindazzal fokozott mértékben kell, helyesebben, kellene szembenéznie, ami elől menekült. Nem lát maga előtt más kiutat, mint folytatni az önbecsapást, mind többször és többször nyúlni a morfiumos fecskendő után. Már csak ez az egy érdekli, mert azt hiszi, kizárólag így viselhető el számára az élet. Lassanként teljesen beszűkül akaratvilága, mivel csak egyet akar, megszerezni az áhított boldogság egyetlen eszközét, a morfiumot. De nemcsak akarata gyengül mindinkább, lelki élete más téren is beszűkül, egyre fogy önbizalma, kötelességtudása, csökken intelligenciája, könnyelmű, hanyag lesz, s nemegyszer válik belőle bűnöző, mert csak így tudja megszerezni a hőn áhított drogot. Gyakran azonban az út a tébolydában végződik.

Ami a testi tüneteket illeti, azok nagyon hasonlítanak az ópiumnál leírtakhoz. A morfinista teljesen elhagyja magát, fizikai állapota olyan arányban romlik, amilyen mértékben nő drogszükséglete. Feltűnően sápadt, igen sovány, álmatlanságban szenved, fogai kiesnek, haja hullik. Ahogyan romlik a fizikai állapot úgy csökken szervezetének ellenállása is a fertőzésekkel szemben. Egyre gyengül, gyakran érik izzadási rohamok, megbetegszik a gyomor-bél rendszere, szívkoszorúér-görcsök is gyötrik, s egyre súlyosbodnak a zavarok a szexuális élet terén is. S ez utóbbi egyre rontja már mindinkább csak nyomokban fellelhető önbizalmat férfiaknál, nőknél egyaránt. Meg kell jegyezni még, hogy ezek a tünetek sokkal hamarabb és súlyosabb formában jelentkeznek, ha valaki egy személyben morfinista és alkoholista is !

A felsorolt testi-lelki leromláshoz társul még két súlyosbító tényező, ha ugyan még ilyenről lehet beszélni. A morfinista mind kevesebbet törődik külsejével, elhanyagolt, ápolatlan lesz, ennek következtében mind gyakrabban támad bőrfertőzése is. Másrészt a morfiuminjekciót legtöbbször a szükséges sterilitási szabályok legelemibb követelményeinek betartása nélkül adják be, s így az injekciók helyén gennyes fekélyek keletkeznek.

Végül már a morfium sem hozza meg a várva várt belső harmóniát, elmaradnak a színes álmok is, s a morfium már csak a morfiumhiány okozta, testi kínokat tudja enyhíteni ideig-óráig. A morfinista is úgy fejezi be életét, ahogyan az ópiumélvező, a teljes testi leromlottságban egy jelentéktelen fertőzés okozta betegség végez vele, öngyilkos lesz vagy az elmeosztályon tengeti öntudatlan létét.

Szerencsére van visszaút is, az elvonókúra, mely természetesen csakis erre berendezett intézetekben végezhető. A kúra nem könnyű, de biztosan eredményes akkor, ha a betegben megvan az akarat.

Az elvonókúrára jelentkező betegek közös jellemvonása, hogy levertek, bizalmatlanok, ijesztően soványak, szinte hihetetlenül elhanyagoltak, piszkosak, amellett állandóan fáznak, alig mozognak, a mosdástól a szó fizikai értelmében irtóznak. Ahogyan azonban haladnak a gyógyulást hozó sikeres elvonás útján, úgy tűnnek el fokról fokra az említett tünetek.

Az ópiumistáknál az elvonókúra átlagos ideje négy hét, morfinistáknál valamivel több, hat-nyolc hét. Ennyi idő alatt az elvonókúra sikeresen befejeződik, hogy mennyire lesz tartós az eredmény, az már az intézeti kezeléstől független, nagyon sok tényezőn múlik. Elsősorban az egyén és környezete kapcsolatán. Pontosabban attól, mennyi segítséget kap a gyógyult ember, hogy régi, rossz kapcsolatait felszámolhassa, mennyire sikerül új, tartalmas emberi kapcsolatokat kiépítenie Ez dönti el, hogy a lassú, de biztos testi-lelki tönkremenés, a halál felé haladó ember meg tud-e állni a végzetes úton.

Ez egyébként azonos probléma minden kábítószer esetében, azzal a különbséggel, hogy nem mindegyik okoz a lelki megszokás mellett még testi megszokást is, hiszen ez külön nehézségek forrása.

A morfium előállítást egy magyar, Kabay János találmánya forradalmasította, amikor is kidolgozta, hogy hogyan lehet mákszalmából, nem pedig zöld gubóból, jó hatásfokkal kivonni az alkaloidákat. Mellesleg 1929-ben egy gyárat is alapított, mely neve Alkaloida Vegyészeti Gyár Rt. volt, még ma is jelentős részét a világ legális (!!!) morfinjának itt állítják elő (kb. 10 %).

A KAWA-KAWA

A kawa-kawa, (a kábító bors), a borsfajták családjába tartozó cserje. Új-Guineában és a Csendes-óceán egyes vidékein, szigetein honos. Az ott élő népek a növény gyökérhajtásaiból kábító italt állítottak elő. Európában gyógyszerként használták, gyulladáscsökkentésre, fertőtlenítésre.

A szigetlakók még ma is nagy mennyiségben exportálják a kábító italt azokra a szigetekre, ahol nem terem meg a növény (és persze maguk is bőségesen fogyasztják). Készítése évszázadok óta mit sem változott, s igen figyelemreméltó…

Nyilvános szertartás során meghámozzák és feldarabolják. Azután az összegyűlt asszonyok és gyerekek finom péppé rágják. Ezt énekszóval, ritmikus testmozgással, tapssal kísérik. A megrágott anyagot, amelyből semmit sem szabad lenyelni, egy nagy tálba összegyűjtik, vízzel hígítják, s addig hagyják állni, míg az oldhatatlan részek le nem ülepednek. Az így készült ital kávébarna színű. Ezt azután kókuszdióhéjból készült ivóedényből isszák.

A növény hatóanyagai, egy gyantaféleség és egy kavain-nak nevezett alkaloid. A hatás az elfogyasztott mennyiségtől függ, kis mennyiség után az ívó erősebbnek érzi magát, nagyobb teljesítményekre képesnek, frissebbnek. Étvágya megnő. Ha nagyobb mennyiséget ivott, akkor ezt az állapotot eufória követi. Boldogabbnak, megelégedettebbnek érzi magát. Azután mindinkább elhatalmasodik rajta a fáradtságérzés, s lassan többórás álomba merül. Ez alatt, de nem minden esetben, színes álmok jelentkezhetnek. Az ébredés többnyire nyugodt, nincsenek kellemetlen tünetek. Hányás, rosszullét csak nagy adagok elfogyasztása után következik be.

A rendszeres fogyasztás képe már korántsem ilyen idillikus, kialakul a szenvedély, és megjelennek a súlyos fizikai tünetek, lesoványodás, szemgyulladás, látásromlás, kézremegés, majd kialakulnak a pszichés zavarok is…

Érdekes megfigyelést tettek vegyészek, ha kémiai úton állították elő a növény vizes kivonatát, az gyakorlatilag hatástalan volt….!!! Csak akkor hatott, ha a kémiai úton nyert vizes oldathoz emberi nyálat adtak….!!! Úgy látszik tehát, hogy a növényben levő gyanta és alkaloid gyors és hatékony erjedéséhez az emberi nyálban levő enzimek szükségesek. Íme újabb példa a természeti népek jó megfigyelőképességére…

AZ IBOGAIN

Afrikában, a pigmeusok egy iboga nevű növényt használtak kultikus célokra. Ennek kábító hatása tette lehetővé számukra, hogy érintkezésbe léphessenek a törzs halott őseivel. Nem csoda hát, hogy egy ilyen fontos növényt egy isten, Zame ye Mebege (a teremtők között az utolsó) adta nekik, igaz, nem mindennapi módon.

Történt egyszer, hogy az isten megpillantotta a fán a pigmeus Bitamut, aki éppen gyümölcsöt szedett. Az isten akaratából Bitamu leesett a fáról, és meghalt. Zame magához vette a lelkét, s azután levágta a halott kisujjait a kezéről is, a lábáról is. Ezeket elföldelte az erdő különböző pontjain, s ezekből nőttek ki az iboga-cserjék…

A növény hatóanyaga, az ibogain, hatásában kb. azonos az ololiuquival. Régen is csak kultikus célokra alkalmazták, de használata ma is kiirthatatlanul hozzátartozik a Közép-Afrika nyugati részein élő népek életéhez.

A HAOMA vagy SZOMA

A haoma a hinduknál szent növénynek vagy inkább az abból készült italnak a neve, egyszersmind így hívják a Zendaveszta egyik istenségét is. A régi hindu irodalomban szoma alakban fordul elő, mint az istenek szent itala. Egyesek úgy vélik, hogy ezek a képzetek azokba az időkbe nyúlnak vissza, amikor a hinduk és az irániak egy népet alkottak. A növény állítólag Indra istennő kedvenc eledele volt, s tőle kapta varázserejét.

A növény nedvéből úgy készítik az italt, hogy előbb tejjel feleresztik, majd liszttel elkeverik, s így teszik ki erjedni. A véda-himnuszok szerint egészen olyan szerepet játszott, mint a bor. Egyébként egyaránt szolgált kultikus és orvosi célokat is.

A MASZLAGFELÉK

Bár a maszlagfélék lényegesen kisebb szerepet játszottak, mint mondjuk az ópium vagy a hasis, ugyancsak ismertek voltak ősidőktől kezdve. Használták is őket, mint bódító szereket mind az öt földrészen. Közöttük sok, ma is ismert, sőt gyógyszerként is használatos alapanyagot adó növény van, mint pl. az atropint adó farkascseresznye vagy a mandragóra. A középkorban azonban egészen más szerepet játszottak, fő össze tevői voltak a boszorkánykenőcsöknek és a szerelmi bájitaloknak. Persze ilyen "fontos" szerepre csak a nagy körültekintéssel összegyűjtött növények voltak alkalmasak. Így pl. csak az a mandragóra lehetett hatásos, amelyet éjjel az akasztott ember lába alól szedtek… (Az már csak külön érdekessége a dolognak, hogy ugyanebbe a növénytani csoportba tartozik a burgonya és a paradicsom is…)

A bódító anyagokat tartalmazó maszlagfélék több fajta növényi hatóanyagot tartalmaznak. Ettől függően mások lesznek az adott növényre jellemző bódulat tünetei vagy a rendszeres használatát követő késői következmények…

Így a szkopolamint tartalmazók nagyobb adagja zavartságot, hallucinációkat, kábultságot, részegségheg hasonló állapotot, izomgyengeséget, csaknem teljes mozdulatlanságot okoz. Az ilyen ember nehezen beszél és nyel, torka száraz, pupillája tág, pulzusa szapora. Majd mély álomba zuhan, amelyből másnap kábultan fejfájással ébred, és semmire nem emlékszik…

A farkascseresznye vagy maszlagos nadragulya (Atropa belladonna) levelei és gyökerei gyógyszeralapanyagok, de bogyója mérges. Az olasz nők kozmetika célra használták, innen a bella donna (szépasszony) elnevezés.

Az atropin hatására torok és szájszárazság, nyelés képtelenség, nagy szomjúság, rekedtség támad. A pulzus igen szapora. Csakhamar egyre fokozódó izgatottság jelentkezik, élénk beszéd, nevető és sírórohamok, táncolás, hallucinációk, az öntudat elhomályosodik majd őrjöngés, és görcsrohamok alakulnak ki. Ezt mély álom követi, melyből lassú az ébredés. A maszlagfélék tudatra gyakorolt káros hatását már korábban említettük…

A SZERECSENDIÓ

A szerecsendiót is ősidők óta használják fűszernek és gyógyszernek Európában és, Ázsiában is. Sőt volt egy időszak, amikor az amerikai nők nagy előszeretettel használták magzatelhajtásra, de eredmény nélkül…

Gyógyszernek adták fájdalomcsillapításra, nyugtatónak (Indiában ma is használják erre a célra), a malájok elmebetegséget gyógyítottak vele, de már a középkorban felfigyeltek mellékhatásaira, központi idegrendszeri tüneteket (izgatottságot), szívdobogást, a testhőmérséklet süllyedését okozták nagyobb adagok, sőt olykor delíriumot is. Indiában ezért shaundának, narkotikus gyümölcsnek nevezték.

Újabban keringenek róla olyan történetek, hogy az USA-ban egyetemista és beatnik-körökben mint hallucinogén anyagot szedik. Egy pszichiáter az információszerzés eléggé eredeti útját választotta, hirdetés útján keresett egyetemi kollégiumokban olyan diákokat, akik erre a célra kipróbálják a szerecsendiót. Nem sokan jelentkeztek, s közöttük alig volt olyan, akin jelentkezett volna valamilyen hallucinogénszerű állapot…

Az egyik hallgató elmondta, hogy több grammnyi, porrá őrölt szerecsendiót lenyelve melegérzése támadt a gyomrában, és izzadni kezdett. Később elálmosodott, lefeküdt, s ekkor úgy tetszett, furcsa alakzatok imbolyognak körülötte, majd elaludt. Amikor hét óra múlva felébredt, szédült, fejfájása volt, hosszabb ideig nem látott, torka kiszáradt, amit a víz sem enyhített. Két óra múlva ismét álmos lett, és transzszerű állapotba került. Ekkor azt képzelte, hogy teste és végtagjai külön-külön lebegnek.

Egy másik diák a bevétel után két órával négy pohár sört is megivott egy kocsmában. Ez után háromnegyed órával szokatlan hatást észlelt. Kezdett dezorientált lenni, folyton beszélt, de úgy tűnt, mintha más beszélne. Kábultan elkezdett mászkálni, és belekötött az emberekbe, mire kidobták a kocsmából. Mivel azt hitte. hogy a kocsmáros kábította el, erőnek erejével vissza akart menni, mire rendőrt hívtak, aki bekísérte az őrszobára. Egy napig teljesen zavart volt, s azt hitte, ki fogják végezni. Egy nap múlva rendbejött, és elengedték a rendőrségről.

A KATH

A jemeni és az etiópiai népek szenvedélyesen rágják a kath levelét. Szájukban szinte állandóan ott van a kath-gombóc, s ettől apatikusak, aluszékonyak. Ha a megszokottnál nagyobb adagot vesznek be, különösen, ha nagy ünnepeiken, pl. valamiféle alkoholtartalmú itallal vagy más kábító hatású növénnyel együtt fogyasztják, apátiájuk őrjöngésbe csap át.

A kath-ot általában az élénkítő szerek csoportjába sorolják. Ez nem egészen helyes, mert ma már biztosan tudjuk, hogy igen kifejezett hallucinogén hatása is van. A növény kissé keserű ízű leveleit kell megrágni. Hatására nem kellemetlen gyengeségérzés, ugyanakkor szellemi frissesség keletkezik. Ez szomjúságérzéssel jár, ezért a kath-élvező sok vizet iszik. Hosszabb ideig történő kath-fogyasztás után hatása hasonlítani kezd az alkohol hatásához, végül kábulatot okoz. Az ébredő kedvetlen, vitára, harcra hajlamos, és elhárít minden irányítási kísérletet.

Rendszeres fogyasztása során álomvilágba kerül a kath élvezője, elveszti kapcsolatát a környező reális világgal. Mindinkább apatikus, antiszociális lénnyé válik. Gyanakvó lesz, majd összeférhetetlen, s idővel állandó szorongás, rettegés lesz úrrá rajta. Képtelen lesz a koncentrálásra, hazudozó lesz, és mindinkább elbutul. Munkaképessége egyre csökken, s lassanként terhes lesz a családjának.

Eritreában (Etiópia) a kath-leveleket mézzel, Tanzániában cukorral készítik el. Arábia egyes részein a szárított leveleket dohánnyal keverve szívják. Rendszeres használatakor a fizikai funkciók egy bizonyos idő után lankadnak, ugyanakkor a kath-evő mind nyugtalanabb lesz, s egyre kevésbé tud aludni. A nagyagyfélteke állandó izgalma miatt károsodnak a környéki szervi funkciók. Gyakori az étvágytalanság, a szívpanaszok, az idegrendszeri és az anyagcserezavarok. A benzpropamin-hoz hasonló mérget tartalmazó kath károsítja a fogakat, gyomor- és májbetegségeket okozhat, sőt elősegítheti hipertónia kialakulását és agyvérzés bekövetkeztét is.

Az arab területeken szégyen, ha egy férfi nőtlen marad. Ezért feltűnő hogy Jemenben sok a nőtlen fiatal férfi. Egy kutató kiderítette, hogy azok az emberek, akik sok kath-ot esznek, kerülik a szexuális életet. Ehhez járul még az is, hogy (különösen a szegényebbek) nem tudják előteremteni a házassághoz szükséges anyagi eszközöket, mert mindenüket a kath-ra költik.

A kath-tal is ugyanaz a helyzet, mint a kenderrel, a bódító hatású hatóanyag csak a forróégöv alatti növényben képződik. Éppen ezért figyelmeztető jelnek kell tekintenünk az angol The Sunday Times egyik riporterének nemrég megjelent leleplező cikkét, miszerint Londonban már illegálisan forgalomba kerül kath. A riportert egy ilyen kath-árus így csábítgat "Nem bánja meg, ha szán 5 fontot egy utazáshoz szükséges kath-kötegre. Ha ugyanis elrágcsálta, úgy érzi majd, hogy minden feladatot könnyen megold.

A BÉTEL

Utolsónak hagytuk az Indiában, Jáva szigetén és a több trópusi vidéken honos bételt. A növénynek Areca-pálmának) egyaránt fogyasztják a leveleit termésének, a bételdiónak a porát. A bétel már átmenet az élvezeti szerek és a drogok között. Egyes esetekben, nagy adagokban, a környéki idegrendszerre kiváltott, korábban is ismert mellékhatásai mellett vagy inkább azokhoz kapcsolódva jelentkezhetnek súlyos, központi idegrendszeri hatások.

A levelekből teát főznek (ez a felhasználási forma kevésbé terjedt el), a dió porát pedig lassan elrágják. A dió festékanyagot, növényi zsírt és kis mennyiségben egy alkaloidot, az arekolint tartalmazza. Nincs kábító vagy hallucinogén hatása, inkább a vegetatív idegrendszer paraszimpatikus területeit izgatja. Ennek megfelelően szűkíti a pupillát, fokozza a hörgő és gyomor, bél rendszer izomzatának tónusát, zavarja a szív működését is. Emellett könnyezést, nyálfolyást idéz elő, s fokozza a gyomornedv-elválasztást is.

A bételdiót evők maguktól rájöttek, hogyha a diót kevés mésszel együtt rágják, akkor íze, illata kellemesebb lesz. A század elején végzett kémiai vizsgálatai kiderítették, hogy mész, tehát alkália jelenlétében, egyrészt gyorsabban szabadul fel az arekolin, másrészt a hatását erőteljesebbé teszi.

Az első fogyasztás legtöbbször éppen olyan kellemetlen, mint az első dohányzás, izzadás, hányinger, hányás, szédülés kíséri. Később megszokják, s a kellemetlen tünetek helyett, mérsékelt fogyasztás mellett, kellemesnek mondható enyhe stimuláló-nyugtató hatás jelentkezik.

A bételrágónak (akit elszíneződött fogairól, köpetéről könnyű felismerni) kedélye, közérzete jó, alig ingerelhető, s alig csökken a munkaképessége. A visszaélés azonban itt sem veszélytelen, mert súlyos következményekkel jár, a fogak meglazulnak, majd kihullanak. Az egész szájnyálkahártya és a nyelv sötétkéken elszíneződik. Az elszíneződött területen és a nyelőcsőben rosszindulatú daganatok képződnek.